A történet 1992-ben kezdõdött a kaliforniai San Diegoban. A fiatal Tom DeLonge, miután iskolát kényszerült váltani, megismerkedett Anne Hoppusszal. Az egész nyarat együtt töltötték. Tom rengeteget beszélt arról, hogy egy bandát akar. Meg akart ismerkedni Anne bátyjával, Markkal, aki egy együttesben zenélt. Augusztusban San Diegoba költözött, hogy itt folytassa tanulmányait.

   Anne már Mark hazatérésének másnapján bemutatta a két srácot egymásnak. Este Tom garázsában találkoztak elõször, rögtön jó barátok lettek, hisz' mindketten a The Descendents zenéjéért rajongtak. Órákon át gitároztak, eljátszották korábbi számaikat, és ekkor írták meg elsõ közös számukat a Carouselt. Tetszett nekik, amit csináltak, de nem hitték, hogy valaha együtt fognak zenélni.

   Mark fõiskolára járt, de emellett egy helyi zeneboltban dolgozott. Gondolt arra, hogy hétvégéken visszamegy régi bandájához, de fõnöke nem engedte el. Mark szomorúan rájött, együttesének vége.

   Beszélt Tommal, hogy alapítsanak együttest. Tom örömmel vette a felajánlást, már csak egy dobosra volt szükség. Nem kellet messzire menni, Tommal egy iskolába járt Scott Raynor, akivel egy tehetségkutató versenyen ismerkedett meg. Egy metal bandában dobolt, de egy kis huza-vona után beszállt Mark és Tom punk zenekarába.

   Egy próbateremmel is gazdagodott a banda, Scott felajánlotta saját szobáját erre a célra. Átpakolták hozzá hangszereiket és erõsítõiket. Hangszigetelésként a falakat tojástartó dobozokkal fedték be; ekkoriban rengeteg tojást kellet enniük. Minden nap próbáltak, mindig ott volt mindenki, mindhármuk életének a banda lett a legfontosabb része. A próbák rendkívül hangosak, izzasztóak és szûkösek voltak.

   Eljátszottak a gondolattal, hogy keresnek egy énekest, egy frontembert, hogy nagyobb teljesítményt tudjanak nyújtani hangszereikkel, de amikor kipróbálták, milyen, ha ketten énekelnek, meg voltak vele elégedve. Fölösleges lett volna még egy tag. Kialakult a banda felállása: Mark basszusgitározott, Tom gitározott, mindketten énekeltek, Scott pedig dobolt. Már csak egy használható névre volt szükségük.

   A bandát elõször Duck Tapenek, majd Figure 8-nek hívták, bár valójában egyiket sem használták sehol. Tom új ötlettel állt elõ: blink. 1992 végén õ alapította meg az együttest ezen a néven.

   1993 májusára összegyûlt pár szám, így elkészült a Flyswatter címû demókazetta. Mivel 8 számával még nem lett volna elég önálló albumnak, szünet nélkül folytatták az új dalok írását.

   1994-ben újabb demót állítottak össze, amelyet hivatalosan csak késõbb neveztek el Buddhának. A kazettát Mark fõnöke készítette, késõbb CD formában is ki akarta adni, de a tagok halogatták az ötletet.

   Megjelent két kislemezük, rajtuk több új számmal. Ezek más bandák segítségével készültek, és ezek voltak az elsõ kiadványok, amiket a nagyközönség boltokban is meg tudott vásárolni.

   Második demójuk kapcsán figyelt fel rájuk a Grilled Cheese kiadó, ami a következõ Green Dayt látta bennük. Kiadtak egy fõként Buddha számokat tartalmazó korongot Cheshire Cat címen. Az albumról az M+M's c. számukhoz klipet is készítettek, de csupán a dél-kaliforniai gördeszkás, punk scéne és egy ír együttes ügyvédje figyelt fel rájuk.

   Az ír techno formációt is Blinknek hívták, ezért az ügyvéd felszólította a három poway-i fiatalt, hogy változtassák meg a banda nevét. Az ügy bíróságra került, a bíró a nevet régebb óta viselõ írek javára döntött. Tom, Mark és Scott új név választása helyett egyszerûbb dolog mellett döntött, megtoldották nevüket a véletlenül kiválasztott számmal: 182. A névváltozás miatt a Grilled Cheese Records újra kiadta az albumot.

   Elsõ fellépésük a Spirit Clubban volt, többször koncerteztek egy san diegoi "kulturális központban", a Somában, illetve a környéken levõ skateparkokban, de felléptek Tom középiskolájában is, mint anti-drog banda. Szükségét érezték, hogy legyen egy menedzserük, aki komolyabb helyekre is eljuttatja õket. Rick DeVoe-t találták a legalkalmasabbnak erre a pozícióra, aki olyan bandákkal dolgozott, mint a Gren Day, vagy a The Offspring.

   Újabb kiadónál, a Cargo Recordsnál (az MCA része) írtak alá. Következõ albumuk 1997-ben jelent meg Dude Ranch címen. Talán a jobb kiadó, vagy a punk népszerûbbé válása miatt megérkezett a rég várt siker. Két klip és több maxi is készült az album számai közül. A Dammit Észak-Amerikában és Ausztráliában hatalmas sikereket ért el, mind a rádiókon, mind a TV-adókon. Az album megjelenése utáni 2. héten indultak el fennállásuk elsõ nagy turnéjára, a Warped Tourra.

   A '98-as koncertkörút során Scott többször nem jelent meg a fellépéseken. A velük turnézó The Aquabats dobosa, Travis Barker segítette ki õket. Egy koncert elõtt kevesebb, mint egy óra alatt betanulta a számok dob kottáját. Scottnak problémái miatt távoznia kellett a bandából. Tom és Mark megkérte Travist, hogy legyen a blink-182 dobosa. Travis az ismertség érdekében otthagyta régi bandáját.

   A Kung Fu Records kezébe jutott a Buddha kazetta tõpéldánya, így kiadásra került annak felfrissített változata.

   A filmipar is felfigyelt rájuk. Felkérték õket egy rövid szerepre az Amerikai Pitébe. Egy számot is írtak a mozihoz, a Muttot.

   Az 1999-ben megjelent Enema Of The State-en, az elõbbin kívül, szerepelt még az a néhány szám, amely végleg beírta a bandát a nagy zenészek közé. A What's My Age Again? klipje robbantotta be õket a köztudatba. A 2000-es MTV Award legjobb csapat videójának az All The Small Things-t választották. Rengeteg TV mûsor készült velük, számaik a toplisták élére kerültek. A végsõ statisztikák szerint több, mint 7 millió kelt el az albumból világszerte.

                                forrás: www.blink182.hu